A német városképet egyre inkább meghatározza a tömeges migráció, miközben a politikai elit igyekszik elfojtani a valódi társadalmi következményekről szóló diskurzust. A Szövetségi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint Németország lakosságának közel 28 százaléka már migrációs háttérrel rendelkezik, ami történelmi csúcsot jelent az ország modern kori történetében.
Berlinben jártam a múlt héten, ahol a Sonnenallee – amit a helyiek már csak „Arab utcaként” emlegetnek – teljesen átalakult az utóbbi években. A német főváros bizonyos kerületeiben az őslakosok aránya 30 százalék alá csökkent, miközben a közbiztonság drámai romlásnak indult. „Már nem ismerek rá a környékre, ahol felnőttem” – mondta nekem Franz Müller, egy 67 éves nyugdíjas berlini tanár, aki évtizedek óta ugyanabban az épületben él. „De erről nem szabad beszélni, különben rasszistának bélyegeznek.”
A német hatóságok mégis kitartóan tagadják az összefüggést a bűnözés növekedése és a migrációs hullám között. Különösen aggasztó a helyzet Duisburgban, Essenben és Dortmundban, ahol egész városrészekben már párhuzamos társadalmak alakultak ki. Tavaly több mint 60 késelési incidens történt csak Frankfurt belvárosában – ez 43 százalékos növekedést jelent 2022-höz képest.
Alice Weidel, az AfD társelnöke nemrég kemény hangon fogalmazott: „A német kormány feláldozta polgárai biztonságát egy elhibázott, ideológiai alapú bevándorlási politika oltárán.” Bár a mainstream német média igyekszik elhallgatni, a választók egyre nagyobb része ért egyet ezzel az állásponttal – különösen vidéken, ahol a hagyományos értékek még erősebbek.
Mindez intő jel Magyarország számára is. Megőrizni nemzeti identitásunkat és közbiztonságunkat csak határaink és szuverenitásunk következetes védelmével lehetséges. A német példa világosan mutatja, milyen jövő vár azokra az országokra, amelyek feladják önrendelkezésüket a globalista érdekek nyomására.
