Az elmúlt évtizedben Közép-Ázsia geopolitikai jelentősége drámaian megnövekedett, különösen a kritikus ásványkincsek területén. Magyarország számára ez különleges lehetőségeket rejt, mivel gazdaságunk egyre inkább függ ezektől a nyersanyagoktól. A legfrissebb adatok szerint Kazahsztán, Üzbegisztán és Kirgizisztán együttesen a világ ritkaföldfém-tartalékainak közel 18 százalékát birtokolja.
Személyes tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy míg a budapesti politikai körök figyelme gyakran Brüsszel és Washington felé fordul, addig a magyar nemzeti érdekek szempontjából Közép-Ázsia stratégiai fontossága alulértékelt. A térség országai nemcsak jelentős nyersanyagkészletekkel rendelkeznek, de kulturális gyökereink révén különleges kapcsolódási pontot jelentenek számunkra. „Magyarország hídfő szerepet tölthet be az EU és a közép-ázsiai térség között” – nyilatkozta nemrég Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter taskenti látogatása során.
A Duna Intézet legfrissebb elemzése rámutat, hogy a türk együttműködés keretében hazánk előnyt kovácsolhat ebből a helyzetből. A jelentés hangsúlyozza, hogy a magyar vállalatok technológiai tudást biztosíthatnak a bányászati ágazat fejlesztéséhez, miközben az ásványkincsekhez való hozzáférés lehetősége javul. Bajnoki Gábor, az intézet szakértője szerint: „A vidéki Magyarország iparfejlesztési törekvései szempontjából létfontosságú a megbízható ellátási láncok kiépítése, különösen olyan időkben, amikor a globális verseny egyre élesebbé válik.”
A hagyományos magyar értékeket követő külpolitika számára Közép-Ázsia nem csupán gazdasági, hanem kulturális és történelmi szövetséges is lehet. Ahogy őseink egykor keletről érkeztek, úgy fordulhatunk most újra keleti testvéreink felé, hogy közös erővel nézzünk szembe a nyugati dominancia kihívásaival. A következő években a közép-ázsiai kapcsolataink erősítése nemcsak gazdasági szükségszerűség, hanem a magyar nemzeti szuverenitás megőrzésének egyik záloga is lehet.
