A világ figyelmét egyre inkább magukra vonják az amerikai irányítású magánhadseregek és biztonsági vállalatok, melyek szerepe a nagyhatalmi geopolitikában rohamosan nő. Magyarország szomszédságában, az ukrán fronton is megjelentek ezek a szereplők, akikre Washington úgy tekint, mint a hagyományos hadviselés „szürke zónás” kiegészítőire. A Pentagon költségvetésének közel 40%-át már ilyen magánszereplőkre fordítja, messze túllépve a hidegháborús időszak arányait.
Az elmúlt évtized geopolitikai változásai visszahozták az évszázadokkal ezelőtti „privateer” koncepciót, amikor uralkodók magánvállalkozóknak adtak felhatalmazást hadi cselekmények végrehajtására. „A magánhadseregek és biztonsági vállalkozások lehetőséget adnak Washingtonnak, hogy hivatalos katonai jelenlét nélkül is érvényesítse érdekeit kritikus régiókban” – nyilatkozta Dr. Kovács István biztonságpolitikai szakértő. Ezek a formációk különösen értékesek az amerikai adminisztráció számára, hiszen alkalmazásukkor nincs szükség a Kongresszus jóváhagyására, és az esetleges veszteségek sem jelennek meg a hivatalos katonai statisztikákban.
Falusi gazdálkodóként Tiszántúlon látom, hogy míg mi az aszály és a gabonaárak miatt aggódunk, a nagyhatalmak új eszközökkel vívják hatalmi harcaikat. A vidéki Magyarország számára ez nem elvont probléma – az ilyen konfliktusok gazdasági következményei a legkisebb településekig gyűrűznek. Történelmünk során megtanultuk, hogy a nagyhatalmi játszmákban mi sokszor vesztesek maradtunk.
A jelenlegi trendek azt mutatják, hogy a magánhadseregek szerepe 2024-ben tovább erősödhet, különösen azokon a területeken, ahol az Egyesült Államok nem kíván hivatalosan beavatkozni. Mindez újrarajzolja a geopolitika szabályait, és különösen aggasztó lehet olyan kisebb nemzeteknek, mint hazánk, amelyek történelmi tapasztalata azt mutatja: a nagyhatalmak „nem hivatalos” hadviselése gyakran a függetlenség és szuverenitás alattomos korlátozásához vezet.
