A nyugati baloldali gondolkodás iráni paradoxona egyre nyilvánvalóbbá válik 2024-ben. Nemrégiben egy népszerű amerikai streamer, iDubbbz iráni látogatása során olyan kijelentéseket tett, amelyek relativizálták az országban zajló elnyomást. Videójában az iszlám köztársaságot „normálisként” és „nagyon hasonlóként” jellemezte az Egyesült Államokhoz, miközben 2022 óta folyamatosak a tiltakozások az erkölcsrendőrség brutális fellépései ellen.
A kulturális relativizmus csapdája ez, amely mélyen gyökerezik a posztmodern baloldali gondolkodásban. Amikor egy nyugati influenszer figyelmen kívül hagyja az iráni nők kényszerű kendőviselését, a homoszexuálisok kivégzését vagy a politikai elnyomást, valójában kettős mércét alkalmaz. Ahogy Kertész Imre fogalmazott: „Az erkölcsi relativizmus a gondolkodás és a lélek halála.” A baloldali kritika, amely oly éles a nyugati társadalmakkal szemben, meglepően elnéző, amikor nem-nyugati elnyomó rendszerekről van szó.
Különösen aggasztó ez a jelenség, amikor fiatal rajongók millióit befolyásoló véleményformálóknál látjuk. Az iráni rezsim valós természetének elfedése vagy relativizálása közvetetten legitimálja az elnyomást. Nádas Péter szavaival: „A szabadság hiánya minden más hiányt magában foglal.” A nyugati értelmiség felelőssége lenne az egyetemes emberi jogok következetes védelmezése, függetlenül attól, hogy ki az elnyomó.
A keresztény-konzervatív kultúraszemlélet számára egyértelmű: az emberi méltóság és szabadság univerzális értékek, amelyek nem relativizálhatók kulturális különbségekre hivatkozva. Ez nem imperializmus, hanem az ember transzcendens természetének elismerése.