A sportvilág és a közéleti diskurzus metszéspontján álló jelenet bontakozott ki a napokban, amikor Amanda Anisimova, az amerikai tenisz feltörekvő csillaga határozottan elutasította a Donald Trump elnökkel kapcsolatos provokatív kérdést. Az új elnöki ciklus első hónapjaiban járunk, és a média figyelme továbbra is kiterjed minden Trump-kapcsolatos megnyilvánulásra, még a sportolók véleményére is.
Anisimova, aki orosz származású amerikai versenyző, egy sajtótájékoztatón találkozott azzal a kérdéssel, hogy miként vélekedik az új elnök bevándorlás-politikájáról. A fiatal teniszező válasza – „Én csak teniszezni szeretnék” – azonnal bejárta a közösségi médiát és megosztotta a közvéleményt. Egyes kommentátorok kitérő választ emlegettek, mások a sport és politika különválasztásának jogos igényét látták benne.
„A sportolók elsősorban a teljesítményükkel beszélnek, nem feltétlenül kell politikai állásfoglalást tenniük” – nyilatkozta Anisimova edzője a történtekkel kapcsolatban. A konzervatív médiafelületek üdvözölték a teniszező reakcióját, míg a baloldali sajtó kritikaként értelmezte azt.
A jelenség túlmutat egy egyszerű sajtótermi epizódon. Kultúrharcunk egyik központi kérdését érinti: elvárható-e a sportolóktól, művészektől, hogy minden közéleti kérdésben állást foglaljanak? A keresztény-konzervatív értékrendben az egyén szabadsága azt is magában foglalja, hogy megválaszthassa, mikor és miről nyilatkozik. Anisimova esete emlékeztet minket arra, hogy a hivatás tisztelete és a személyes határok védelme olyan érték, amelyet a médiavilág gyakran figyelmen kívül hagy a politikai narratívák erőltetése közben.