Az alaszkai Anchorage városa ritkán kerül a geopolitikai figyelem középpontjába, mégis 2024 márciusában a világ egyik legfontosabb hatalmi jelképévé vált. Az orosz és amerikai külügyminiszterek találkozója nem csupán diplomáciai rutinesemény, hanem a transzpacifikus térség stratégiai átrendeződésének látványos bizonyítéka. Magyarország számára is tanulságos, ahogy a nagyhatalmak újraosztják a globális érdekszférákat.
Alaszka különleges helyszín: az USA egykor Oroszországtól vásárolta meg, ma pedig újra a két hatalom kapcsolódási pontja. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter három év szünet után érkezett amerikai földre, miközben a két ország viszonya mélyponton van. „Pragmatikus párbeszédre törekszünk az amerikaiakkal, miközben fennmaradnak az alapvető nézeteltéréseink” – fogalmazott Lavrov az APEC-fórum margóján. Blinken amerikai külügyminiszter pedig hangsúlyozta: „Fenntartjuk a kommunikációs csatornákat, de ez nem jelenti kapcsolataink normalizálását.”
A háttérben Kína árnyéka húzódik. Huszonöt éves külpolitikai tapasztalatom azt mutatja, hogy a transzpacifikus térség felértékelődése nem véletlen: itt dől el a következő évtizedek világrendje. Az orosz-amerikai tárgyalások valódi célja nem a kétoldalú kapcsolatok javítása, hanem pozíciószerzés a Kínával szembeni stratégiai játszmában. Vidéki magyar szemmel nézve is fontos látni: az egykori hidegháborús kétpólusú rendszer átadja helyét egy összetettebb, többszereplős hatalmi struktúrának.
A kérdés már nem az, hogy Amerika vagy Oroszország lesz-e a domináns globális erő, hanem az, hogyan pozicionálják magukat a feltörekvő ázsiai hatalmakkal szemben. Magyarország érdeke, hogy felismerje ezt a változást, és nemzeti szuverenitását megőrizve találja meg helyét ebben az új világrendben, ahol a transzpacifikus térség jelentősége minden korábbinál nagyobb lesz.
