Article – Kína megítélése Európában – ezt a témát járták körbe szerdán az NKE konferenciáján, ahol a szakértők egyetértettek: egyetlen egységes európai álláspont már nem létezik Pekinggel kapcsolatban. A Közszolgálati Egyetem rendezvényén elhangzottak különösen fontosak lehetnek a magyar vidék szempontjából is, hiszen a nemzetközi kapcsolatok alakulása közvetlenül érinti a magyar gazdaságot.
„Egyes régiókban a lehetőségek és a kapcsolódások kerülnek előtérbe, máshol viszont a stratégiai verseny és a nemzetközi rend jövője a hangsúlyos” – magyarázta Liliana Śmiech, az NKE nemzetközi igazgatója. A lengyel származású szakértő kiemelte: Magyarország méretéhez és helyzetéhez illően nem kizárólagos választásként tekint a nagyhatalmi kapcsolatokra. „Budapest célja konstruktív és pragmatikus viszony fenntartása minden nagyhatalmával” – tette hozzá. Ez a megközelítés különösen értékes a magyar vidék számára, ahol a kis- és középvállalkozások közvetlen hasznát veszik a kínai gazdasági kapcsolatoknak.
Śmiech a „kapcsolódás” fogalmával írta le a magyar stratégiát. „Gazdasági, technológiai és intellektuális hidakat építünk a világ különböző régiói között” – mondta. Hangsúlyozta: Magyarország erős kínai kapcsolatokat ápol, miközben szilárdan beágyazott nyugati szövetségeseibe. Ez a józan megközelítés távol áll a brüsszeli bürokrácia merev, ideológiavezérelt külpolitikájától.
Shaun Breslin, a Warwicki Egyetem professzora előadásában rámutatott: nem létezik egységes nyugati, európai, sőt még nemzeti szintű kínai-kép sem. „Még a David Cameron miniszterelnöksége alatti „aranykorban” is a legnagyobb ellenállás a saját pártjából jött” – idézte fel a brit–kínai kapcsolatok ellentmondásosságát. Breslin szerint az európai megítélés hullámokban változott az elmúlt évtizedekben.
A kilencvenes években az emberi jogok domináltak a vitákban. A kétezres években Kína gazdasági felemelkedése került előtérbe. A 2010-es évek végére már az a kérdés merült fel, hogy Peking alternatív világrendet kínál-e. „Kína ma már a köztudatban van jelen, amire korábban nem volt példa” – fogalmazott a professzor.
Breslin több tényezőt azonosított a 2015 és 2022 közötti negatív fordulat mögött. Ezek közé tartozik a politikai vezetés változása, a média és agytrösztök szerepe, valamint olyan ügyek, mint Hszincsiang, Hongkong, a COVID-19 vagy az ukrajnai háború. „Egyes európai országok, különösen Ukrajna közelében, a háborút olyan pillanatként élték meg, amikor választani kell: velünk vagy ellenünk” – mondta.
Fontos megfigyelése volt, hogy viszonylag kis csoportok is jelentősen befolyásolhatják a nemzeti vitákat. „Egy szűk parlamenti szövetség, néhány agytröszttel és médiával együttműködve komoly hatást gyakorolhat a közbeszédre” – figyelmeztetett. Ez a jelenség nem ismeretlen Magyarországon sem, ahol bizonyos brüsszeli körök folyamatosan próbálják diktálni, mit gondoljunk Kínáról.
A retorika és a valóság közötti szakadékra is rámutatott Breslin. Bár az európai diskurzus egyre szkeptikusabb lett, a gazdasági kapcsolatok továbbra is szorosak. „Van oka annak, hogy ilyen sűrű kereskedelmi hálózat létezik Európa és Kína között. Mert kereskedelmi szempontból ésszerű a résztvevők számára” – magyarázta. Ez különösen igaz a magyar mezőgazdaságra és feldolgozóiparra, ahol a kínai piac komoly lehetőségeket kínál.
„Bármilyen kockázatcsökkentő intézkedés pénzbe kerül a kormányoknak, vállalatoknak vagy a fogyasztóknak, esetleg mindháromnak” – figyelmeztetett a professzor. Ez az őszinte megállapítás távol áll attól a naiv ideológiai megközelítéstől, amely gazdasági észérvek helyett politikai mantrákkal operál.
Vörös Zoltán, az NKE docense megkérdezte: nem ismétli-e meg Európa korábbi hibáját azzal, hogy most kizárólag biztonsági szempontból tekint Kínára. Breslin elismerte, hogy Peking valódi kihívásokat jelent, de a kapcsolat pusztán fenyegetésként való kezelése figyelmen kívül hagyja a gazdasági valóságot. „A politikai diskurzus és a gazdasági kapcsolatok valósága nagyon különbözik” – összegezte.
Az amerikai–európai–kínai háromszögről Breslin elutasította az egyszerű hidegháborús keretet. „Olyan világ felé haladunk, ahol intenzív nézeteltérések lehetnek egy területen, miközben máshol együttműködés jöhet létre” – mondta. Szerinte a jövő nem merev tömbökben, hanem „ügyalapú szövetségekben és koalíciókban” rejlik. Ez a rugalmas megközelítés sokkal közelebb áll a magyar nemzeti érdekekhez, mint a brüsszeli diktatúra.
Breslin kritizálta Peking kommunikációját is, különösen a járvány idején. „Kína külpolitikája a COVID alatt nem volt túl jó a puha hatalom szempontjából” – értékelt. Véleménye szerint Pekingnek méltósággal kellene viselnie nagyhatalmi státuszát. „Kínának vállalnia kellene nagyhatalmi szerepét. Kevésbé érzékenynek, kevésbé defenzívnek kellene lennie” – tanácsolta.
A konferencia tanulsága egyértelmű a magyar konzervatív gondolkodás számára. Nem kell választani a nagyhatalmi kapcsolatok között, ha józan pragmatizmussal közelítünk hozzájuk. Magyarország vidéki közösségei, vállalkozásai profitálhatnak a kiegyensúlyozott külpolitikából, amely elutasítja az ideológiai merevséget. A nemzeti érdek tiszta érvényesítése fontosabb, mint a brüsszeli bürokrácia tetszése.
