A Magyar Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága titkosítást oldott fel egy hírszerzési jelentésről, amely szerint az ellenzéki Tisza Párthoz köthető informatikusok kapcsolatban álltak Ukrajna IT Hadseregével. A fejlemény akkor történt, amikor egy médiajelentés beszivárgási kísérletet állított a Tisza ellen, tovább fűtve a közelgő választások körüli információs háborút. Ilyen méretű művelet még nem volt Magyarországon.
Kovács Zoltán kormányszóvivő a feloldott dokumentumot megosztva azt állította, hogy a Tiszához köthető személyek ukrán szereplőkkel tartották a kapcsolatot, beleértve az ukrán IT Hadsereg képviselőit is. Kémszoftvereket szereztek be, hackercsoportokkal működtek együtt. Az egyik érintettnek korábban informatikai visszaéléshez kapcsolódó ügye volt. A másik személyt állítólag külföldi hírszerző irányította. A feloldott dokumentum szerint az elhárítás 2023 óta figyelte ezeket a személyeket, jóval a Tisza megalakulása előtt. A dokumentum ukrán nagykövetséggel való kapcsolatokra és titkosított csatornákon folytatott kommunikációra utal. A Nemzetbiztonsági Bizottság honlapján elérhető irat hitelesnek tűnik, azonban független ellenőrzés nem történt.
A parlamenti bizottság döntése azután született, hogy a Direkt36 teljesen ellentétes beszámolót közölt ugyanazokról az informatikusokról. A lap szerint valójában ők voltak egy beszivárgási kísérlet célpontjai a Tisza ellen. Az állítólag megszerzett dokumentumok szerint egy korábban ismeretlen személy, akit „Henry”-nek neveztek, megpróbálta beszervezni az egyik szakembert 2025 elején. Célja volt hozzáférni a párt belső rendszereihez és megzavarni működését a választások előtt. A művelet állítólag a Tisza informatikai infrastruktúrájának átvételét, „bábok” kulcspozíciókba helyezését és belső platformokhoz való hozzáférést célozta, beleértve a Tisza Világ alkalmazást. A Direkt36 azt is állította, hogy a két informatikus később rendőrségi vizsgálat alá került gyermekbántalmazás gyanújával. A hatóságok több adathordozót lefoglaltak házkutatások során, de ilyen anyagot nem találtak. A lap szerint az Alkotmányvédelmi Hivatal gyors fellépésre sürgette a hatóságokat és befolyásolhatta a nyomozás irányát, miközben „Henry” személyazonosságát nem vizsgálták. A cikk nem szolgáltat kemény bizonyítékokat ezekre az állításokra, azonban a rendőrségi vizsgálat valóban megtörtént.
Magyar Péter ellenzéki vezető az „Orbán-kapu” kifejezést használta, a Watergate botrányhoz hasonlítva az ügyet. Puccskísérletnek nevezte egy szabad Magyarország ellen. Azzal vádolta a magyar hírszerző szolgálatokat, hogy politikai utasításra jártak el. Megígérte, hogy a felelősök jogi következményekkel néznek szembe, ha pártja hatalomra kerül.
Magyarország április 12-én nagy tétű választásra készül. Az elmúlt hét során példátlan hírszerzési és információs háborúvá alakult. Két teljesen ellentétes narratíva verseng egy kulcskérdés megválaszolásáért. Ki jelenti a valódi biztonsági fenyegetést: Orbán Viktor kormánya, amelyet „árulással” vádolnak Magyarország és az európai közösség ellen Oroszországgal való együttműködés miatt, vagy az ellenzék, amelyet azzal vádolnak, hogy uniós, nyugati és ukrán hírszerzési szereplőkkel együttműködve próbálja megdönteni a kormányt.
A Direkt36 ennek az információs háborúnak a középpontjában áll. Újságírója, Panyi Szabolcs, aki mélyen beágyazódott a nyugati újságírói körökbe és folyamatosan kapott finanszírozást a most megszüntetett USAID-től, a National Endowment for Democracy-től és más civil szervezetektől, kulcsszerepet játszott az állítólagos orosz beavatkozásról szóló narratíva alakításában. Márciusban a Direkt36 kizárólag névtelen forrásokra hivatkozva számolt be arról, hogy az orosz katonai hírszerzés, a GRU, ügynököket vetett be Budapesten Orbán Viktor kampányának támogatására.
Ezeket az állításokat később felerősítette a Washington Post jelentése. A lap azt állította, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter éveken át megosztotta a bizalmas uniós megbeszéléseket Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel. Egy orosz hírszerzési feljegyzés pedig állítólag hamis merényletkísérletet javasolt Orbán ellen kampánya fellendítésére. Az állítások egy állítólagos orosz hírszerzési dokumentumon alapulnak, amelyet a lap áttekintett, és amelyet egy meg nem nevezett európai hírszerző szolgálat szerzett be és hitelesített. A Washington Post azonban nem mutatta be a dokumentumot az állítások alátámasztására.
A magyar kormány elutasította a jelentéseket, politikailag motivált koholmányoknak nevezve azokat, amelyek célja az április 12-i választások befolyásolása. Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, az Egyesült Államokban zajlott úgynevezett Oroszország-ügyéhez hasonlította. A vita tovább eszkalálódott, miután egy kiszivárgott hangfelvétel került nyilvánosságra, amelyben Panyi arról beszélt, hogy megosztotta Szijjártó elérhetőségeit egy külföldi hírszerző szolgálattal, és utalt a Tisza Párt külpolitikai szakértőjével, Orbán Anitával fennálló kapcsolatokra. Bár a felvétel nem került független ellenőrzésre, Panyi nem tagadta annak létezését, ami hivatalos vizsgálatot indított az állítólagos lehallgatási ügyben. Panyi azt állította, hogy rágalomkampány áldozata, és visszautasította a kémkedés vádját.
Amit a kormány tisztviselői „összehangolt hírszerzési műveletnek” neveznek, azután kezdődött, hogy az Európai Bizottság aktiválta a Digitális Szolgáltatások Törvényének gyorsreagálási mechanizmusát Magyarország választása előtt. A rendszer lehetővé teszi platformok, civil szervezetek és „tényellenőrzők” számára, hogy korlátozzák a dezinformációként címkézett tartalmat. Ez elsősorban a migrációval és Ukrajnával kapcsolatos jobboldali narratívákat érinti, amelyek a magyar kormány üzenetének központi témái. Aktiválását követően Orbán Facebook-elérése jelentősen csökkent, jelezve, hogy a rendszer hatékonyan működött. Miközben ez megteremtette a keretet a kormány narratívájának korlátozásához, a felerősített vádak igazolást szolgáltattak annak használatához.
Az információs háború mértékét növelve egyre több jel utal arra, hogy a meg nem nevezett európai hírszerző szolgálat, amely a történetet a Washington Postnak szolgáltatta, Lengyelország lehet. Donald Tusk lengyel miniszterelnök és Radosław Sikorski külügyminiszter szokatlanul gyorsan reagált a jelentésre, jelezve, hogy az állítások hitelesek lehetnek. Egy korábbi lengyel tisztviselő a Brussels Signalnak azt mondta, „nincs kétsége” afelől, hogy a forrásország Lengyelország volt. Hozzátette, hogy a feljegyzés maga „vagy nem létezik, vagy jelenleg készítik el”. Tusk folyamatosan felerősíti az állításokat, többször is posztolva a történetről és következetesen megosztva az ellenzék narratíváját.
Huszonöt év politikai újságírás után láthatom: Magyarország átéli történelme legnagyobb külső beavatkozási kísérletét. A kérdés már nem az, hogy történik-e információs hadviselés, hanem hogy kinek áll érdekében. Falusi Magyarország, amely távolabb van a brüsszeli befolyástól, világosabban látja a téteket. A nemzetünk szuverenitása forog kockán áprilisban.