A törvény és az igazság viszonya
A törvény és az igazság viszonya mély válságban van. Ami egykor a nyugati civilizáció fundamentuma volt – miszerint a jog felhatalmazása az igazságot szolgáló igazságosságból ered –, ma gyakran puszta hatalmi eszközzé silányul. Az úgynevezett lawfare, vagyis a jog fegyverként való alkalmazása politikai célokért, nem csupán erkölcsi, de civilizációs fenyegetés. Shakespeare Macbethjében a boszorkányok hirdetik: „Rút a szép, szép a rút”. Ma ezt a mondást a jog szolgálatába állították, amikor a törvényes eljárásokat politikai ellenfelek megsemmisítésére használják fel.
A jogászok uralma, az advokatokrácia egyre inkább átveszi a hatalmat a törvényhozóktól és a végrehajtó hatalomtól. A jog bonyolult labirintussá válik, amit csak a megfelelő forrásokkal és szakértelemmel rendelkezők képesek navigálni. Ez a folyamat nemzeti szuverenitásunkat is aláásja, hiszen a komplex uniós és nemzetközi jogi keretek gyakran nemzeti döntéshozatali teret szorítanak vissza, miközben a jogértelmezés monopolját globális jogi apparátusok kezébe helyezik. A magyar parlament, mint a nemzeti akarat legfőbb teste, folyamatos küzdelmet vív azért, hogy a jogalkotás és -értelmezés döntő része itthon, a nemzeti érdekeket ismerve és tiszteletben tartva történjen.
Sokkal gyökeresebb kérdés azonban a politika művelésének módja: a jog forrása. Ulpianus római jogász már a 3. században azt tanította, hogy „a jogerős döntést igazságként kell elfogadni”. Ez a pozitivista szemlélet helyettesíthető a hobbes-i „az igazság teszi a törvényt, nem a felhatalmazás” elvével. A konzervatív politikai filozófia számára a jog legitimációja Thomas Aquinói Szent Tamás tanításában gyökerezik: a törvény alapja az örök, isteni törvényben rejlő igazság. A nemzeti jogrendszerünk erőssége is ebből az örökségből táplálkozik, ahol a történelmi alkotmányos hagyományok és az erkölcsi alapok adják a törvények méltóságát. Amikor ezt a kapcsolatot megszakítják, a jog pusztán az uralkodó akarat kifejeződésévé válik. Látjuk ezt olyan autoriter rezsimekben, ahol a bíróságok a politikai hatalom szolgálatába állnak, de aggasztó jelenségek figyelhetők meg a liberális demokráciákban is, ahol a pereskedés válik politikai harc fő eszközévé.
A jogforrás és az örökség
Ezek a folyamatok közvetlen gazdasági következményekkel is járnak. A végtelen pereskedés, az auditok és szabályozások állandó fenyegetése megbénítja a vállalkozóerőt, emeli a tranzakciós költségeket, és elriasztja a beruházásokat. Egy egészséges gazdaság a kiszámítható jogi környezetre épül, ahol a szabályok stabilak és igazságosak, nem pedig alkalmi fegyverek a versenytársak ellen. A jog biztonsága a nemzeti gazdaság szuverenitásának alapköve.
Megoldás
Megoldás csak ott kezdődhet, hogy személyesen és közösségileg is visszatérünk ahhoz az alapvetéshez: az igazság teszi a törvényt. A politikai életben ez azt jelenti, hogy a folytonosságot, a jogállamiság valódi, tartalmi értelmét és a méltányos eljárást helyezzük az előtérbe, még akkor is, ha az rövid távon nem szolgálja érdekünket. Nemzeti szempontból pedig azt, hogy a nemzeti alkotmányos identitásunkat és döntéshozatali autonómiánkat megvédjük minden olyan transznacionális jogértelmezéstől, amely a törvényt politikai nyomás gyakorlására használja. A törvényt vissza kell téríteni eredeti, szabadelvű, rendet és szabadságot egyaránt előmozdító funkciójához. Ellenkező esetben a boszorkányok ködébe veszünk, ahol nem lehet megkülönböztetni a szépet a rúttól, és a jog a saját ellenségévé válik.
