Az Eurostat néhány napja tette közzé az Európai Unió tavalyi gazdasági növekedési adatait. A világ három legnagyobb gazdasága – az Egyesült Államok, az Európai Unió és Kína – eltérő teljesítményt nyújtott 2025-ben. Mindhárom hatalomnak más-más kihívásokkal kellett szembenéznie. A politikai változások, az ipari átrendeződések és az Egyesült Államokban bekövetkezett kormányzati leállás egyaránt nyomot hagytak a számokon.
Az Európai Unió 2025-ben fellélegzett 2024-hez képest, de ez a javulás egyáltalán nem volt egyenletes. Tavaly a reál GDP 1,5 százalékkal növekedett az unióban, ami erősebb a 2024-es 1,1 százaléknál. Első pillantásra ez bíztatónak tűnhet, de az országok közötti különbségek szembetűnőek. Írország kiemelkedik hatalmas, 12,3 százalékos ugrásával, míg Málta és Ciprus is 3 százalék feletti stabil növekedést ért el.
Németország, a régió gazdasági motorja és Magyarország legfontosabb gazdasági partnere, a leggyengébben teljesített. Alig mutatott növekedést, mindössze 0,2 százalékos javulással. Hasonló helyzetbe került a finn gazdaság is, szintén csupán 0,2 százalékos bővüléssel. Sajnos Magyarország is elmaradt az átlagtól 0,4 százalékos növekedésével. Fontos azonban látni: minden egyes uniós tagállam legalább némi GDP-növekedést ért el 2025-ben, ami mindenképpen sikernek számít.
A hivatalos adatok szerint a háztartások és a kormányzati költekezés fontos szerepet játszott ebben. A magasabb bérek több pénzt juttattak a munkavállók zsebébe. Ez biztosította az erős háztartási fogyasztást és segítette a változó mértékű növekedés fenntartását. Ugyanakkor az uniós növekedés lassulása elsősorban a német gazdasághoz köthető. A német gazdaság az EU gazdaságának óriási részét teszi ki. Drámai lassulása sok országot visszatartott attól, hogy magasabb növekedési mutatókat érjenek el.
„Németország, a régió gazdasági motorja…a leggyengébben teljesített”
Ez a helyzet rávilágít a megosztottságra. Míg egyes észak- és közép-európai ipari központok küszködtek, a szolgáltatásokra és technológiára összpontosító, gyorsan növekvő gazdaságok – mint Írország és Málta – felülmúlták a várakozásokat. Ugyanakkor a kereskedelmi és adósságmutatók is kulcsfontosságúak. Az EU nagymértékben támaszkodik az importra és exportra, de a nettó kereskedelmi mérlegek és a magánszektor adóssága továbbra is jelentősek a régióban. Ha ezeket nem kezelik megfelelően, továbbra is gátolni fogják a jövőbeli növekedést.
Az amerikai gazdaság 2,2 százalékkal nőtt 2025-ben, kissé alatta maradt a 2024-es 2,8 százaléknak. A fogyasztói kiadások tovább emelkedtek, a vállalkozások viszonylag egészséges ütemben fektettek be. A negyedik negyedévben azonban alig mozdult a GDP, mindössze 1,4 százalékkal nőtt éves alapon. A hivatalos adatok szerint ezt az októbertől november közepéig tartó szövetségi kormányzati leállás okozta. A Gazdaságelemzési Hivatal becslése szerint egyetlen esemény egy teljes százalékponttal csökkentette a negyedéves növekedést.
„2025 az ellenálló képesség éve volt a legnagyobb gazdaságok számára”
Nem meglepő, hogy Kína mutatta a legszembetűnőbb növekedést, elsősorban az innováción keresztül. A kínai gazdaság 5,0 százalékkal nőtt 2025-ben, teljesítve céljait. Figyelemre méltó azonban, hogy a növekedés 5,4 százalékkal indult az első negyedévben, majd negyedévről negyedévre lassult, 4,5 százalékkal zárva a negyedik negyedévben. A kormány „új minőségű termelőerők” iránti törekvése meghozta gyümölcsét, különösen a csúcstechnológiai gyártásban. Ez a szektor 9,4 százalékkal nőtt.
Összefoglalva: 2025 az ellenálló képesség éve volt a világ legnagyobb gazdaságai számára. Az Egyesült Államok az átmeneti politikai zavarok ellenére fenntartotta belföldi keresletre épülő növekedését. Kína tovább erősítette pozícióját a csúcstechnológiai ágazatokban, még strukturális és demográfiai kihívások közepette is. Ezzel szemben az Európai Unió teljesítménye egyszerre bizonyult stabilnak és sebezhetőnek. Bár a növekedés visszatért, az országok közötti eltérések, a német gazdaság lassulása és a strukturális problémák korlátozták a térség dinamikáját.
A jelenlegi trendek a globális versenyben figyelmeztetnek: létfontosságú, hogy az EU újragondolja gazdasági és iparpolitikáját. Ha a tömb nem erősíti innovációs bázisát, nem növeli önellátását a kritikus nyersanyagokban, energiaforrásokban és technológiai fejlesztésben, gazdasági és ezáltal politikai súlya tovább csökken a másik két nagyhatalomhoz képest. A jelenlegi adatok tehát nemcsak a fellendülés jeleit mutatják, hanem egyértelmű figyelmeztetésként is szolgálnak. A globális gazdasági színtéren való jelenlét fenntartásához az Európai Uniónak messzemenő, hosszú távú reformokra és határozott stratégiai fordulatokra van szüksége.
