A modernitás és vallás viszonya évszázados filozófiai dilemma. Sokan a szekularizációt tekintik a modern kor elkerülhetetlen folyamatának, ám ez a narratíva figyelmen kívül hagyja a technológia spirituális dimenzióit. A villamosság megjelenése nem pusztán technikai forradalom volt, hanem kulturális és metafizikai fordulópont, amely sajátos teológiai vonatkozásokat hordozott magában.
A 19. század technológiai fejlődése különös párhuzamokat mutatott a vallási gondolkodással. Amikor Thomas Edison bemutatta az első villanykörtét, kortársai szinte vallásos áhítattal tekintettek az „örök fényre„. A tudomány nem egyszerűen felváltotta a vallást, hanem sok szempontból átvette annak szimbolikus funkcióit. „A villamosság metafizikai erővé vált, amely összekapcsolja a láthatót a láthatatlannal,” írja Hankiss Elemér kultúrakutató.
A technológia és a vallás közötti kapcsolat összetettebb, mint azt a hagyományos szekularizációs elméletek sugallják. Az elektromosság nyelve – „áram„, „töltés„, „erőtér” – metafizikai fogalmakkal terhelt. A korai elektromos bemutatók rituális jelleget öltöttek, ahol a tudósok egyfajta modern papságként működtek. A villám már nem Zeus haragját, hanem a természet megismerhető törvényeit jelképezte, ám a fenségesség élménye megmaradt.
A modern ember számára a technológia egyszerre jelent racionális eszközt és transzcendens élményt. A digitális kor hajnalán különösen fontos megérteni ezt a kettősséget. A modernitás nem felszámolta a vallásos gondolkodást, hanem új formákba transzformálta azt. A konzervatív gondolkodás feladata, hogy felismerje: a technológiai haladás nem szükségszerűen áll szemben a szakrális világképpel. A technológia és vallás közötti párbeszéd elengedhetetlen egy kiegyensúlyozott modernség megteremtéséhez.