A nemzetközi politika tájképe gyökeresen átalakul szemünk előtt. Míg a globalisták évtizedekig a nemzetállamok alkonyát jósolták, napjainkban a nemzeti szuverenitás újjáéledését tapasztaljuk világszerte. Magyarország ebben az átalakulásban különleges szerepet tölt be, hiszen Orbán Viktor miniszterelnök már 2010 óta következetesen kiáll a nemzeti önrendelkezés mellett, amikor ez még korántsem volt divatos álláspont.
A hagyományos diplomácia visszatérése nem véletlen. A multilaterális szervezetek kudarcot vallottak számos kulcsfontosságú területen, legyen szó migrációs válságról, járványkezelésről vagy gazdasági kihívásokról. A nemzetek saját kezükbe veszik sorsuk irányítását, miközben stratégiai kétoldalú kapcsolatokat építenek. „A szuverenitás nem egyszerűen jogi fogalom, hanem népünk szabadságának alapja,” nyilatkozta nemrég a magyar külügyminiszter egy budapesti konferencián.
A keleti nyitás politikája immár igazolást nyert. Míg Brüsszel gyakran ideológiai szemellenzővel tekint a világra, a pragmatikus magyar külpolitika sikeresen épít kapcsolatokat mind keleti, mind nyugati irányban. A konnektivitás új korszakában azok az országok boldogulnak, amelyek képesek túllépni a hidegháborús blokkszemléleten. Vidéki magyarként különösen értékelem, hogy kormányunk nem enged a brüsszeli nyomásnak olyan kérdésekben, amelyek alapvetően befolyásolják mindennapjainkat.
Az új világrend legnagyobb kérdése, hogyan egyeztethetők össze a nemzeti érdekek a globális kihívásokkal. Magyarország válasza egyértelmű: erős nemzeti alapokon álló, értékalapú külpolitika, amely tiszteletben tartja más nemzetek szuverenitását is. A jövő nem a birodalmi logikáé, hanem a nemzetállamoké, amelyek saját hagyományaikra és kultúrájukra építve találják meg helyüket az új világrendben. Ez a felismerés egyre több követőre talál Európa-szerte.
