A történelem sebei olykor némán kiáltanak a jelenkor felé. Ilyen mély seb nemzetünk emlékezetében az 1919-es román megszállás, amikor idegen hatalom katonái léptek be büszke fővárosunkba. Augusztus 4-én, száz évvel ezelőtt a román csapatok bevonultak Budapestre, s a megszállás alatt a Budai Várat sem kímélték. A keresztény értékek és a nemzeti kincsek meggyalázása következett, amely máig fájdalmas örökségünk.
A megszállók rendszeresen fosztogatták a palotát és környékét. „A román katonák szervezett formában vitték magukkal mindazt, amit értékesnek találtak,” írta naplójában Bánffy Miklós, aki szemtanúja volt az eseményeknek. A királyi palota értékes festményeit, szobrait és bútorainak jelentős részét teherautókon szállították el. De nemcsak anyagi kincseink, hanem kulturális örökségünk is súlyos károkat szenvedett.
A megszállók nemcsak a műtárgyakat tulajdonították el, hanem a könyvtárak, múzeumok és magángyűjtemények értékeit is. Különös kegyetlenséggel bántak a várbeli lakosokkal, akiket gyakran megaláztak, bántalmaztak. A megszentelt terek sem nyújtottak menedéket – a Mátyás-templomban is garázdálkodtak, megsértve ezzel a kereszténység szent helyszínét és a magyar államiság szimbólumát.
A román megszállás 1919-ben nemcsak anyagi károkat okozott, hanem kollektív lelki sebeket is ejtett. Tanulságként áll előttünk, hogy nemzeti értékeink védelme, keresztény-konzervatív örökségünk megőrzése minden korban kulcsfontosságú. A Budai Vár ma is emlékeztet: amit egyszer elvesztettünk, azt nehéz visszaszerezni, de emlékezetünkben örökre megmarad.
