Az egyéni szabadság konzervatív értelmezése mindig túlmutat a puszta piaci szabadságon. Lord Griffiths of Fforestfach, Margaret Thatcher egykori politikai tanácsadója, kiemelkedő szerepet játszott a thatcheri gazdaságpolitika elméleti megalapozásában. A volt brit miniszterelnök konzervatív szabadságfelfogása elsősorban az állami túlhatalom visszaszorításában és az egyéni felelősségvállalás erősítésében nyilvánult meg.
Thatcher gazdaságpolitikája nem pusztán technikai kérdés volt, hanem erkölcsi alapokon nyugvó társadalmi vízió. „Thatcher asszony számára az egyéni szabadság mindig összekapcsolódott a felelősségvállalással és a közösség szolgálatával,” magyarázta Lord Griffiths egy közelmúltbeli interjúban. A szabadpiaci reformok célja valójában a társadalmi mobilitás helyreállítása és a lehetőségek kiterjesztése volt minden társadalmi réteg számára.
A thatcherizmus konzervatív szabadságkoncepciója lényegesen különbözik mind a libertariánus, mind a progresszív szabadságfogalmaktól. Míg a libertariánus megközelítés gyakran figyelmen kívül hagyja a társadalmi kötelékeket, a thatcheri konzervativizmus hangsúlyozza, hogy a valódi szabadság csak stabil társadalmi intézmények keretében bontakozhat ki. Lord Griffiths szerint Thatcher mélyen hitt abban, hogy a gazdasági szabadság csak akkor szolgálja a közjót, ha erkölcsi keretrendszerbe ágyazódik, amely tiszteletben tartja a hagyományos értékeket.
A thatcheri örökség legfontosabb tanulsága talán az, hogy a konzervatív politika sikeréhez elengedhetetlen az eszmei megalapozottság és a következetes értékrend. Ahogyan Lord Griffiths fogalmazott: „Thatcher nem csupán gazdasági problémákat akart megoldani, hanem egy szabadabb és felelősségteljesebb társadalmat kívánt építeni.” Ez az üzenet ma is időszerű, amikor a konzervatív politikának újra kell értelmeznie a szabadság és felelősség egyensúlyát a 21. század kihívásai közepette.
