A világpolitika színpadán újra és újra felbukkan az a stratégiai gondolkodásmód, amely területi kérdéseket üzleti szemlélettel közelít meg. Donald Trump 2019-es felvetése Grönland megvásárlásáról sokakat megdöbbentett, mégis egy ősi diplomáciai hagyományra épült: területet vásárolni a háború elkerülése érdekében. A történelem során az Egyesült Államok többször élt ezzel az eszközzel – gondoljunk csak a Louisiana-vásárlásra vagy Alaszka megszerzésére Oroszországtól.
Trump megközelítése, bár sokak szemében meghökkentő volt, valójában a keresztény realizmus egyik gyakorlati megnyilvánulása: a konfliktusok békés, tárgyalásos rendezése anyagi kompenzáció révén. „A nagy megállapodások néha azok, amelyeket meg sem kötünk” – nyilatkozta egykor Trump, utalva arra, hogy a merész ajánlattételek sokszor éppen a tárgyalóasztalhoz vezetik a feleket. A geopolitikai gondolkodás szempontjából Grönland stratégiai jelentősége vitathatatlan: az olvadó jégtakaró alatt rejlő természeti kincsek és az északi-sarki hajózási útvonalak ellenőrzése kulcsfontosságú az elkövetkező évtizedekben.
A keresztény-konzervatív értékrend mindig is nagyra becsülte a békés eszközökkel elért eredményeket. Ahogy Szent Ágoston tanította: „A béke minden dolog rendezett összhangja.” Trump tranzakcionális külpolitikája, minden nyersesége ellenére, ezt az összhangot kereste a nemzetközi kapcsolatokban. Ha 2025-ben újra az ő kezében lenne a hatalom, vélhetően ismét előtérbe kerülne ez a pragmatikus, üzleti megközelítés, amely számunkra, magyarok számára is tanulsággal szolgál: a nemzeti érdekek védelme és a béke megőrzése nem feltétlenül áll ellentétben egymással, ha megtaláljuk a kölcsönösen előnyös megállapodások útját.
