A hétvégén súlyos vádak érték Orbán Viktort és kormányát. Orosz titkosszolgálattal való együttműködéssel vádolják őket a választási eredmények befolyásolására. A vádak szerint színlelt merényletet terveztek, „igazságszérumot” fecskendeztek ukrán foglyokba, és EU-s belső információkat szivárogtattak Moszkvának. Mindez két nap alatt terjedt el, ami jól mutatja, milyen intenzív az információs hadviselés a közelgő parlamenti választások körül.
A legnagyobb nemzetközi sajtóorgánumok ezeket az állításokat igazságként tálalják. A hazai és uniós ellenzék is ezt teszi. Mégis alig van bizonyíték ezek alátámasztására. A Washington Post szombaton közölt egy jelentést. Állítása szerint orosz hírszerzési egység javasolta Orbán elleni színlelt merényletet. Céljuk a választási esélyeinek növelése lett volna. A tervet „Gamechangernek” nevezték. A lap azt állítja, látta a tervet. Egy meg nem nevezett európai hírszerző szolgálat megszerezte és hitelesítette.
Az állítólagos merénylet-terv villámgyorsan terjedt. Szinte minden nagy nyugati médium beszámolt róla. Uniópárti és Ukrajna-párti politikusok, kommentátorok, aktivisták durván támadták a magyar kormányt. A magyar ellenzék is azonnal csatlakozott. „Árulással” vádolják Orbán Viktort.
A Washington Post cikke alaposabb vizsgálat mellett megkérdőjelezhető. Egyetlen ellenőrizetlen hírszerzési dokumentumra támaszkodik. Nincs független megerősítés. Nincs második hírszerzési forrás. Semmilyen bizonyíték sincs a dokumentum létezésére.
„Amikor egy ellenőrizetlen kiszivárogtatás tökéletesen illeszkedik egy már kialakított narratívába, komoly kérdések merülnek fel a hitelességével kapcsolatban”
Hírszerzési feljegyzések általában nem számítanak megbízható forrásoknak. Különösen az orosz hírszerzésnek tulajdonítottak. Nyugati ügynökségek régóta potenciálisan hamisítottnak tekintik ezeket. Úgynevezett „Frankenstein” konstrukciók lehetnek. Valós és hamis információkat kevernek. Szándékos dezinformációt tartalmazhatnak. Manipulációra tervezhetők.
A vád azonban tökéletesen illeszkedik az ellenzék narratívájába. Ez a „lopott választás” történet, amelyet az elmúlt hetekben építettek. Két fő eleme van: Oroszország beavatkozik, hogy Orbánt hatalmon tartsa. Orbán bármire képes a hatalomért. Tehát ha nyer, az eredmény már előre delegitimált.
Az orosz beavatkozás narratíva március elején kezdődött. A Direkt36 akkor közölt egy jelentést. Állítása szerint orosz katonai hírszerzők érkeztek Magyarországra. Orbán kampányát támogatják. A jelentés névtelen hírszerzési forrásokra hivatkozott. Semmilyen bizonyítékot nem nyújtott. Ennek ellenére a POLITICO Brussels, Financial Times, The Telegraph átvette.
A Washington Post állítása zökkenőmentesen illeszkedik ebbe. Ha egy kiszivárogtatás ennyire tökéletesen passzol, az komoly kérdéseket vet fel. Az időzítés sem véletlen. Drámai és érzelmileg fűtött vádat vet fel hetekkel a választások előtt. Maximális politikai hatás, minimális ellenőrzési idő.
A második vád szerint a magyar kormány „évek óta létfontosságú ablakot biztosít Moszkvának az EU-s érzékeny megbeszélésekbe”. Névtelen európai biztonsági tisztviselőkre hivatkozva azt állítja: Szijjártó Péter „közvetlen beszámolókat” adott. Állítólag telefonált Lavrov orosz külügyminiszterrel az EU-s tanácsi ülések szünetében. Egyik tisztviselő így nyilatkozott: „Moszkvának évek óta ott ül minden EU-s találkozón”.
Ezek a vádak nem újak. Azon alapulnak, hogy Magyarország szorosabb kapcsolatokat ápol Oroszországgal. Az ukrán háború után sem romlottak a kapcsolatok. Oroszország Magyarország fő energiaszállítója marad. Ez a fő feszültség forrása az EU, Ukrajna és Magyarország között.
Ennek ellenére ez az állítás is gyenge alapokon nyugszik. Bár több forrást említ, teljes egészében névtelen beszámolókra támaszkodik. Ellenőrizhetetlen. A „telefonhívás” állítás különösen gyenge. Semmilyen hívásnaplót, lehallgatást, távközlési adatot nem mutatnak be.
„Ha Magyarország évekig szivárogtatott volna bizalmas információkat az EU elsődleges ellenségének, miért nem jelentették korábban?”
A jelentés belső ellentmondást tartalmaz. Ha igaz, ez az EU történetének egyik legsúlyosabb hírszerzési jogsértése lenne. Éveken át folytatódott volna. Mégsem indítottak EU-s vizsgálatokat vagy intézményi válaszokat.
Ez felveti a kérdést: miért maradna ilyen rendszerszintű fenyegetés névtelen eligazításokra korlátozva? Továbbá, ha Magyarország évekig konzisztensen szivárogtatott volna, miért nem jelentették korábban? Miért vártak a tisztviselők évekig vizsgálatok indítása nélkül? És miért derül ki mindebbe hetekkel a választások előtt?
Érdekes módon a nyugati médián és az ellenzéken kívül egy kormány azonnal reagált. Tusk Donald lengyel miniszterelnök órákkal a cikk után azt írta: nem meglepő, hogy Magyarország „minden részletről” tájékoztatja Moszkvát. „Már régóta gyanítottuk ezt” – tette hozzá. Tusk régóta Orbán Viktor kritikusa és Magyar Péter támogatója. Hasonlóan Sikorski lengyel külügyminiszter is megosztotta a jelentést.
A szokatlanul gyors reakció azt a benyomást kelti, hogy a lengyel kormány érintett lehetett. Talán a meg nem nevezett európai hírszerző szolgálat lengyel. Egy korábbi magas rangú lengyel tisztviselő szerint „kétség sem férhet hozzá”, hogy a forrásország Lengyelország. A feljegyzés pedig „vagy nem létezik, vagy éppen gyártják”.
A harmadik állítás talán a legabszurdabb. Névtelen ukrán biztonsági források szerint magyar ügynökök „kényszerinjekciót” adtak be egy márciusban őrizetbe vett ukránnak. Ez volt az a konvoj-ügy, amikor nagy mennyiségű készpénzt és aranyrudakat szállító járművet tartóztattak fel. A hét fogvatartott férfit Ukrajnába deportálták.
A Guardian szerint az egyik férfinek injekciót adtak. „Relaxánst” tartalmazott volna, amely beszédesebbé teszi a kihallgatást. A források szerint a szer hipertóniás krízist okozott a cukorbeteg embernél. Eszméletét vesztette.
Egy ukrán forrás „orosz stílusú módszernek” nevezte. Az úgynevezett igazságszérumokra utalt, amelyeket a KGB kihallgatásokon használt. Egy másik állította: vérteszteken találtak ilyen anyag nyomait.
„A Guardian elismeri, hogy nem látta az eredményeket és nem tudta ellenőrizni az állításokat”
Ez az állítás könnyen ellenőrizhető lenne. Ukrajnának csak közzé kellene tennie a vértesztek eredményeit. Mégsem tette. A Guardian elismeri: nem látta az eredményeket. Nem tudta ellenőrizni az állításokat. Ehelyett névtelen forrásokra támaszkodik. Olyan vezetéshez kapcsolódnak, amely kapcsolata a magyar kormánnyal jelentősen romlott. És egyértelmű érdeke a kormányváltás.
Hasonlóan Ukrajna múlt héten azzal vádolta Magyarországot, hogy orosz dezinformációs műveletet segített. A célpont a magyarországi ukrán kisebbség volt. Ismét bizonyíték nélkül.
Szijjártó Péter vezetésével a magyar tisztviselők kategorikusan elutasították mindhárom vádat. Alá nem támasztott, politikailag motivált állításoknak nevezték, amelyek a választási kampányhoz kötődnek. Oroszország hasonló választ adott. Az uniós tisztviselők egyike sem nyilatkozott a vádakról.
Huszonöt év politikai riporteri tapasztalatom azt mutatja: amikor ilyen koordinált támadás érkezik, mindig érdemes megkérdezni, kinek áll érdekében. A vidéki Magyarország jól érti ezt a nyelvet. Az igazság nem Brüsszelben vagy Varsóban születik, hanem itt, közöttünk.
