Péter Magyar ismét a Watergate-botrányhoz hasonlítja a Tisza Párt ellen folytatott nyomozást. A párhuzam azonban erőltetett és történelmileg pontatlan. Az 1974-es amerikai politikai földrengés és a magyar eset között nincs valódi kapcsolat.
Magyar még novemberben is használta ezt a kifejezést. Akkor volt barátnője, Vogel Evelin által kiszivárogtatott hangfelvételeket nevezte „magyar Watergate-nek”. Ironikus módon ő maga is titkos felvételekkelindította politikai karrierjét volt feleségéről, Varga Juditról. Az az ügy nem vezetett semmilyen kormányzati változáshoz. Sőt, inkább Magyar megítélését rontotta.
Most két Tisza-párti informatikus lakásán tartott kutatást nevez Watergate-nél súlyosabbnak. Az Alkotmányvédelmi Hivatal állítólagos nyomására zajlott a Nemzeti Nyomozó Iroda akciója. Gyermekpornográfia gyanúja miatt érkezett a házkutatási parancs. Magyar szerint ez visszaélés a hatalommal.
De nézzük a tényleges különbségeket. Richard Nixon elnök 1972-ben ötven államból negyvenkiencet megnyert. Mégis lemondásra kényszerült. Miért? A Demokrata Párt mindkét kongresszusi házban többséget szerzett. A felelősségre vonás valós veszély volt. Nixon kormánya óriási politikai nyomás alatt állt.
Magyarországon Orbán Viktor Fidesz-KDNP koalíciója kétharmados parlamenti többséggel rendelkezik. A Tisza Párt retorikája Magyar „küszöbön álló győzelméről” beszél. A valóság mást mutat. Nincs olyan parlamenti erő, amely kormányváltást kikényszeríthetne.
A botrányok kiindulópontja is gyökeresen eltér. 1972 júniusában öt embert tartóztattak le betörésért. A washingtoni Watergate szálloda irodakomplexumában történt az eset. A Demokrata Párt nemzeti irodáját próbálták meg lehallgatni. Ez egyértelmű „köztörvényes” bűncselekmény volt. Később derült ki a politikai háttér.
A magyar esetben semmi hasonló nem történt. Nem volt betörés, lopás vagy erőszak. Az informatikusok ellen gyermekpornográfia miatt folyt nyomozás. Még ha elfogadjuk is a politikai nyomás vádját, az más kategória. Magyar jogellenességről beszél, de nem bűncselekményről.
Nixon legnagyobb bűne nem a betörés volt. Ő maga valószínűleg nem is tudott előre róla. A leplezés vált végzetessé. Magnetofon rögzítette az Ovális Irodában folytatott beszélgetéseit. Saját maga indította el ezt a gyakorlatot. A felvételeken hallható, ahogy millió dolláros kenőpénzeket ajánl az elkövetőknek. Cserébe hallgatásukért.
„Fizessünk nekik egymillió dollárt” – mondta Nixon a tanácsadóinak. „Ezt megtehetjük.” Ez kifejezett akadályozása volt az igazságszolgáltatásnak. 1973 októberében megparancsolta Richardson főügyésznek, hogy rúgja ki Cox különleges ügyészt. Richardson megtagadta és lemondott. Ruckelshaus helyettes főügyész ugyanezt tette.
Ilyen magatartás soha nem történt az Orbán-kormány idején. Nincs bizonyíték arra, hogy miniszterelnök leleplezést akadályozna. Vagy tanúkat vesztegetne meg. Vagy nyomozókat távolítana el állásukból.
Szijjártó Péter külügyminiszter lehallgatásának híre ezekben a napokban került nyilvánosságra. Európai titkosszolgálatok végezték magyar újságíró közreműködésével. Panyi Szabolcs neve merült fel. Ez ironikus fordulat. Nixon bizottsága pontosan ilyet próbált tenni demokrata ellenfelei ellen 1972-ben. Most a magyar kormány ellen követik el ugyanezt.
Magyar Péter Watergate-párhuzama tehát több ponton sántít. Nincs politikai többség a kormány ellen. Nem történt köztörvényes bűncselekmény. Nincs igazolható leplezési kísérlet. A hazai vidéki választók világosan látják ezeket a különbségeket.
A párhuzam sokkal inkább politikai retorika, mint valóság. Magyar egy ismert történelmi eseményt használ saját politikai helyzetének súlyosbítására. Ez bevett gyakorlat, de nem teszi igazsággá. Nixon lemondott. Orbán kormánya stabil. Ez a lényegi különbség.
A magyar választók józan ítélőképessége végül eldönti majd az ügyet. Nem a fogalmi zsonglőrködés, hanem a tények számítanak. Watergate valódi alkotmányos válságot okozott. A Tisza-ügy egyelőre csak parlamenti csatározás.
