A Duna-parti cipők szoborcsoportja
Jelentőség és üzenet
A Duna-parti cipők szoborcsoportja mélyen megérintő és nélkülözhetetlen részévé vált Budapest városképének.
Can Togay rendező és Gyula Pauer szobrász 2005-ös alkotása nem csupán a holokauszt emlékét őrzi, hanem egy elfojtott, fájdalmas történelmi emlék visszahozatalát szolgálja a közös tudatba.
A művészek személyes gyermekkori élményei – a Duna-parton meggyilkoltakról hallott történetek – olvadtak össze a történelmi felelősségvállalás igényével.
Ahogy Togay mondta, a város ezzel bizonyítja, hogy nem adja meg magát a feledésnek, és képes szembenézni múltja legsötétebb fejezetével is.
A mű háttere
Gyula Pauer visszaemlékezése különösen megható dimenziót ad a mű hátterének.
Négyéves gyermekként élte át a háború végét egy budapesti légoltalmi óvóhelyen.
A teljes megértés később érkezett, amikor a családjuk által rejtett „Részlet bácsi” története kirajzolódott előtte.
A holokauszt tragédiája fokozatosan vált művészi munkájának központi témájává.
Az emlékmű végleges formája tehát egy hosszú belső folyamat és egy kollektív emlékezési munka gyümölcse.
Holokauszt Emléknapja és a történelmi emlékezet
Rendszeres emlékezés és történelmi súly
Magyarországon 2001 óta minden április 16-án, a magyarországi zsidóság gettósításának kezdetének évfordulóján tartjuk a Holokauszt Emléknapot. Ez a kezdeményezés arra szolgáljon, hogy a nemzeti történelem ezen súlyos fejezetével folyamatosan szembenézzünk.
A tragédia mértéke felmérhetetlen: mintegy 550-600 ezer magyar származású áldozatot követelt, akik deportálásban, kényszermunkaszolgálatban, gettókban vagy a nyilas rémuralom idején vesztették életüket.
Ez a veszteség mélyen formálta nemcsak egy közösség, hanem az egész nemzet történelmi és erkölcsi öntudatát.
A cipők üzenete a jövő nemzedékei számára
A Duna-parti cipők ma is szótlan, de halálosan ékes tanúi ennek a fájdalomnak, és intő jelként szolgálnak a jövő nemzedékei számára.