A globális kereszténység történelmi fordulóponthoz érkezett. Ezt hangsúlyozta a Misszió Akadémia első NEXT konferenciája, amely 2026. február 28-án került megrendezésre a budapesti Ráday Házban. A Dunamelléki Református Egyházkerülettel közösen szervezett esemény arra kereste a választ, hogyan válaszolhat a kereszténység az új korszak kihívásaira. Szkordilisz Flóra, az Őrmező gyülekezet presbitere és a Misszió Akadémia alapító tagja elmondta: szervezetük a református hagyomány kulturális erejére támaszkodva szól keresztényekhez és a világ felé egyaránt.
Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke nyitó áhítatában János evangéliuma tizenkettedik fejezetét értelmezte. A zsidók nem értették, hogyan mondhatja Jézus, hogy a Fiúnak föl kell emeltetnie, ha a Krisztus örökké megmarad. „Míg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai lehessetek” – válaszolta nekik Jézus. A püspök kifejtette: az Írás nem oszlatja el azonnal a zavart. A felemeltetés egyszerre utalhat a fán függő emberre és a megdicsőülésre is. „Hogyan tartozhat ez a kettő össze? Aki felfedezi ezt a kettősséget, felismerheti benne Isten kegyelmét. Ehhez világosságra van szükségünk, hogy megérthessük az Írást, majd azon keresztül a körülöttünk lévő világot is” – mondta Balog Zoltán. Az örökkévaló megjelenik a véges történelemben, egyetlen személyben. Isten akaratának sűrített lényege a kereszten át sugárzik ki a világba. Jézus véget vet a személytelen vallásnak. Ezt magunkban is meg kell engednünk. Ebből új életrend születhet a felszabadulás után. A világosság fiaiból kontrasztközösség alakul ki a világ sötétségéhez képest.
Pocsaji Miklós református lelkész, a Misszió Akadémia elnöke Charlie Kirk keresztény aktivista meggyilkolását fordulópontként jellemezte. Három megállapítást tett: radikális kulturális átalakulás zajlik. Ez a keresztény nyugati civilizációt érinti. A másik hat civilizáció megújulást és vallási ébredést él át. Véleménye szerint túl kell lépnünk a valóság tagadásán. Csak a valóság talaján haladhatunk előre. Az egyház jelenleg a kultúrán belül létezik, határaik elmosódnak. A kultúra mélyebb rétegeiben mindig ott rejlik a kérdés: mit hiszünk az emberről és Istenről. A kereszténység erre teológiai alapokon válaszol.
„A kor, amelyben élünk, már nem közömbös a kereszténységgel szemben, hanem ellenséges” – idézte Pál apostolt. Az egyház története során mindig is lelki harc folyt. Ma is le kell rombolnunk az „Istent elfedő okoskodásokat”. „A vízválasztó az egyházon belül abban rejlik, hogy egyesek már megértették ezt, mások viszont még azt hiszik, közömbös világban élünk” – mondta. A szükséges válaszok között felsorolta a tudatosságot, lázadást, ellenállást és támadást. Véleménye szerint egyszerre kell relevánsnak maradnunk és átjárnunk a kultúrát, miközben ellenkultúrát is építünk. Bár ez ellentmondásosnak tűnik, nem ellentétek, hanem paradoxon. Ez hajtóerővé válhat.
Szabados Ádám evangélikus teológus és blogger előadásában kifejtette: a nyugati civilizációban elfelejtettük, kik és mik vagyunk. Rossz helyen keressük a válaszokat: önmagunkban. Abraham Kuijpert idézve elmagyarázta: a kálvinizmus és modernizmus küzdelmében az egyházak kimerültek. Elaludtak, elfelejtették felelősségüket az emberiség iránt. Véleménye szerint először a kultúrában jelenlévő betegségeket kell azonosítanunk. Csak a helyes diagnózis vezethet hatékony emlékezéshez. Nehézséget lát abban is, hogy kulturális változáskor egyesek egy korábbi szakaszban rekedve válaszolnak.
A diagnózis szerint az első gyökérprobléma: az emberiség kiindulópontként Istent az emberrel helyettesítette. A második: ennek következtében az emberiség problémái vertikálisból horizontálissá váltak. „A horizontális gondolkodás megfosztja az Isten dicsőségének lehetőségétől. Kivonja az Isten haragja alól, pedig a bűn problémája vertikális. Erre a megoldás Krisztus kereszthalála és feltámadása” – mondta.
„Az ébredésnek az egyházon belül kell elkezdődnie. Nem felekezetek szerint, hanem Isten népénél. Ehhez mindenekelőtt Isten Szentlelkére van szükségünk. Utána reflektálnunk kell a betegség tüneteire és mögöttes feltevéseire. El kell végeznünk a szükséges intellektuális munkát is. Vissza kell térnünk az Ige iránti teljes engedelmességhez. Csak az a kereszténység fog győzni, amely felveszi a keresztet.”
Rod Dreher publicista, a Bencés Opció szerzője előadásában a jelenlegi helyzetet és az abból következő stratégiai lépéseket vázolta. Hangsúlyozta: ne a politikában keressük az értelmet, hanem felekezeteinkben, iskoláinkban és családjainkban. „Könyvem egyes kritikusai azt hiszik, a Bencés Opcióban azt tanácsolom, vonuljanak ki a keresztények a közéletből. Ez nem igaz. Csupán felhívom a figyelmet: világosan kell látnunk körülöttünk a világot. Ehhez mélyen gyökereznünk kell a keresztény tanításban. Semmi sem számít, amiért küzdünk, ha közben elveszítjük hitünket.” Véleménye szerint egyházainkat, iskoláinkat és családjainkat meg kell erősítenünk Krisztusban. Így nem követjük egyes nyugati felekezetek útját.
Gyermekeink többsége digitális valóságban nő fel. Amire figyelmet fordítunk, az formálja valóságérzékelésünket. A digitális média gondolkodásunkat alakító módja fontosabb, mint az általa közvetített információ. Szétaprózza a figyelmet, megnehezíti a koncentrációt. Gyengíti a hagyományos közösségeket, a valóságot a vágyakhoz igazítja.
„Erősítenünk kell azokat a közösségeket, ahol személyesen találkozunk egymással. Nagy hangsúlyt kell helyeznünk az imádságra, hogy kapcsolatban maradjunk Istennel. Ne engedjük, hogy a politika fontosabbá váljon hitünknél. Fontos beszélnünk azokkal, akikkel nem értünk egyet. Fel kell készülnünk, hogy szenvedjünk hitünkért. Legyünk tanítványok, ne csupán Jézus csodálói!” – sorolta Rod Dreher.
Az előadásokat Molnár Ambrus, a Dunamelléki Református Egyházkerület lelkészképzésért felelős lelkésze által moderált beszélgetés követte. A magyar kontextusról megjegyezték: egyszerre vagyunk részei a nyugati kultúrának és egyfajta sziget. Pocsaji Miklós elmagyarázta: a magyar társadalom csak kis hányada jár rendszeresen templomba. Az átlagos magyar meglehetősen individualista, tehát bőven akad tennivaló. Az autentikusság kérdésére válaszolva Szabados Ádám hangsúlyozta: meg kell kérdeznünk, mire küldött minket Urunk. Aztán teljesítenünk kell azt az elhívást. Rod Dreher rámutatott: széteső világban sok fiatal stabilitást keresve hagyományosabb felekezetek és gyülekezetek felé fordul. Ez lehetőség.
A második beszélgetésben a résztvevők a szólásszabadságról, gyülekezetek fontos kérdéseiről és az öncenzúrától való megszabadulásról beszéltek. A moderátor ismét Molnár Ambrus volt. Beszélgetőpartnerei Rod Dreher, Giró-Szász Áron jogász, az Axióma Központ alapító elnöke, valamint Márkus Tamás András lelkész, az Evangéliumi Kör elnöke voltak.
„Meg kell értetnünk másokkal: az élet értelme nem a boldogságunk maximalizálása” – mondta Giró-Szász Áron. Problémának látja, hogy nincs biblikus és szabad reflexió mindenre. Vannak tabutémák. „Meg kell találnunk a civilizációs keretet a kiálláshoz. Ezeket nem korlátozhatja más kényelmérzete.”
A szólásszabadság több európai országban súlyos veszélyben van. Pedig továbbra is legalapvetőbb szabadságaink egyike – érvelt Rod Dreher. Hozzátette: Charlie Kirknek volt bátorsága kimondani, amit valóban hitt. Ez óriási különbséget jelent. Tapasztalatai szerint lelkészek és papok általában nem mernek szexről vagy transznemű kérdésekről beszélni. Pedig vannak hívők, akik elvárnak útmutatást ezekben. Az autentikusságról elmagyarázta: amikor mások látják életünk integritását, az sokkal nagyobb hatású szavainknál. „Egyedül Istentől félünk” – mondta.
„A szólásszabadság korlátozása akkor kezdődik, amikor az elitek mainstream-et hoznak létre. Ez belső nyomást teremthet bennünk az öncenzúra felé. Ebben a tekintetben Charlie Kirk bátorsága felszabadító volt” – tette hozzá Márkus Tamás András. A tabutémákról elmondta: felekezetek és gyülekezetek között különbségek vannak ezek tanításában. Ezért szükségesnek látja a hivatalos álláspontot, hogy ugyanazt az oktatást adhassák róluk. „Fontos megjegyezni: a keresztények nem a szenvedés fetisisztái. Mi is a boldogság keresői vagyunk, de a végső boldogság Krisztusban található” – hangsúlyozta.
A konferencia rávilágított: a kereszténységnek új korszakban kell helytállnia. Ehhez mély gyökerekre, autentikus közösségekre és bátorságra van szükség. A felekezetek közötti párbeszéd és a hagyományok megőrzése kulcsfontosságú. Csak így maradhat eleven a hit az ellenséges kultúrában is.
