Az 1956-os forradalom során Budapest történelmi szívében, a Budai Várnegyedben súlyos károk keletkeztek. A harcok nyomán az évszázados műemlékek, a magyar történelem kézzelfogható jelképei romokban hevertek. „A Várnegyed újjáépítése nem csupán építészeti, hanem szellemi-kulturális kihívás is volt” – fogalmazta meg Rados Jenő építészettörténész, aki részt vett a helyreállítási munkálatok szakmai irányításában.
Az újjáépítés során különleges figyelmet szenteltek a műemléki értékeknek, miközben a modern funkcionalitás szempontjai is érvényesültek. A helyreállítási munkálatok 1957-ben kezdődtek és több évtizeden át tartottak. A szakemberek számára alapvető kérdés volt: hogyan őrizzék meg a történelmi múlt lenyomatát, miközben élhető terekre van szükség? A Mátyás-templom és a Halászbástya, nemzeti identitásunk e kiemelkedő jelképei elsőbbséget élveztek. A munkálatok során feltárták a középkori részleteket, amelyek korábban ismeretlenek voltak.
A Budai Várnegyed újjáépítése egyszerre volt műszaki bravúr és kulturális küldetés. A régi és új harmonikus egyensúlya megmutatta, hogy a tradíció és korszerűség nem egymást kizáró fogalmak. Ahogy a Várhegy kövei ismét egymásra találtak, úgy épült újjá a közösség lelke is. Az újjáépített Várnegyed ma nemcsak turistalátványosság, hanem élő bizonyítéka annak, hogy kulturális örökségünk a folytonosság és megújulás kettősségében teljesedik ki.
