Az Európai Bizottság éppen bejelenti „digitális szuverenitási csomagját”, amikor egy friss MCC Brüsszel jelentés durván szembesít minket a valósággal: az EU álma a digitális önrendelkezésről egy alapvető tévedés, amely szisztematikusan tönkreteszi Európa technológiai esélyeit. A jelentés szerzője, Dr. Norman Lewis egyértelművé teszi: egyetlen ország sem számít digitálisan szuverénnek, még Amerika vagy Kína sem. A hatalom a modern digitális gazdaságban nem területeken, hanem globális kapcsolatokban és nélkülözhetetlen szakértelemben nyilvánul meg.
A valóság és a stratégiai gondolkodás
A sikertörténetek tanulságai
Európa valódi sikertörténeteit, mint az ASML vagy az Airbus, nem az hozta létre, hogy Brüsszel kijelölt volna bajnokokat. Éppen ellenkezőleg: ott virágoztak fel, ahol az intézmények előnyös feltételeket teremtettek, majd hátrébb álltak. A francia Minitel példája viszont azt mutatja, milyen magas árral jár a zárt, „szuverén” rendszer: az innováció és az alkalmazkodóképesség elveszik. Magyarország számára is tanulságos a jelentés: a valódi versenyképesség nem a védelmeken, hanem a nyitottságon és a világszínvonalú specializáción alapul.
A kulcsgondolat és a jövő
A jelentés kulcsgondolata briliáns: Európának nem álmodoznia kell a szuverenitásról, hanem stratégiai „dugulási pontokat” kell kialakítania olyan területeken, ahol nélkülözhetetlen a szerepe. Ez az út vezet a befolyáshoz. Az uniós technokrata elme azonban, ami a szabályozást téveszti össze a képességgel, félrevezeti a kontinenst. Európa, és ezzel együtt Magyarország is, arra van szüksége, hogy tehetségeit és vállalkozóit felszabadítsa a túlzott reguláció terhétől, és lehetővé tegye számukra, hogy globális csomópontokká váljanak. A jövő nem a vágyakozásé, hanem a tetteké.
