Az Európai Unió migrációs egyezménye
Alapelvek és a gyakorlat
A múlt héten, június 12-én lépett hatályba az Európai Unió új migrációs egyezménye. Egy 10 tételből álló jogcsomag, amely gyakorlatilag új rendszert épít a menekültügyben. Az alapelvek között szerepel a határok erősítése és a hatékonyabb eljárások bevezetése, de a valós bonyodalmak az együttműködés elve mögött rejtőznek.
Kötelezettségek és költségek
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden tagállamnak kötelezően magához kell vállalnia évi 30 ezer menedékkérőt, vagy helyette 20 ezer eurót fizetni érük. A kvótarendszert a GDP és a lakosság alapján osztják el, ami Magyarország számára súlyos kötelezettségeket jelent. Az a helyzet, amiről a kormány évek óta figyelmeztet: Brüsszel egyre inkább átveszi az idegenrendészeti jogkört is.
Kihívások és a magyar válasz
A kérdés az, hogyan tudja majd Magyarország a saját hatékony rendszere mellett – amely kerítésként és szigorú törvényként megvalósul – kezelni az új uniós szabályozást. Míg nálunk a nyilvánosságra hozott elutasítási ráta meghaladja a 90 százalékot, addig az új mechanizmusok gyakorlatilag megbonyolítják a határok védelmét. Különösen problémás az úgynevezett rugalmas szolidaritás, mert a kenőpénz lehetősége újabb ösztönzőt adhat az illegális bevándorláshoz.
Jelen állapot és kilátások
Mai napig Magyarország állással készül, hogy a nemzeti érdekek mentén védje meg a határait. Az új egyezmény tétje azonban éppen az, hogy ezt a szuverén döntési jogot milyen mértékben korlátozza majd. A pillanatnyi helyzet egyértelmű: a magyar szakértők szerint a gyakorlati érvényesülés még évekbe telhet, de a politikai nyomás azonnali. Így válik a migrációs kérdés újra és újra egyfajta tárgyaló tőkévé az uniós asztalnál, ahol Budapestnek keményen kell állnia a magyar népet szolgáló pozíciójáért.
